A második műtét

Mivel elhatároztuk a férjemmel, hogy babát szeretnénk, bocsánat babákat 🙂 szeretnénk – mind a ketten nagyon örülnénk ha ikrek lennének, amire meg is van genetikailag is az esélyünk, ugyanis a férjem nagypapái egypetéjű ikrek voltak -, ezért 2011 augusztusban ismét felkerestem Bánhidy doktort. Ő egy újabb laparoszkópiát javasolt, hogy megnézzük mi újság a petevezetőimmel.

Augusztus végén meg is műtött, és ugyanazt megállapította amit annó, hogy elzáródtak a petevezetők. Megnyitotta őket, de ismét felhívta a figyelmemet, hogy nem tuti hogy nyitva is maradnak. Azt javasolta, hogy egy inszeminációt csináljunk meg mihamarabb, amit meg is tettünk, de sajna hiába. A protokol szerint 5 inszemináció után mehet az ember tovább, de ezután Ő egyből egy lombik klinika felkeresését javasolta.

Írországról azt kell tudni, hogy egy nagyon vallásos ország, teljesen ellenzik a lombikprogramot. Sokan azt vallják, hogy ha Isten úgy akarja úgyis lesz baba, ha nem akarja akkor meg ne legyen. Egy kedves Ír ismerősöm direkt felhívta a figyelmemet, hogy ne beszéljek erről a témáról hangosan, mert az ő kislányára újjal mutogattak a többiek amikor valahogy kiderült hogy lombikos baba. 😦 Szóval megfogadtam a tanácsát.

Utánajártam óvatosan azért annak, hogy mennyibe kerülne kint a dolog, hogy ne kelljen sokat utazgatni, de sajnos legolcsóbban is €5000 (kb 1,5 millió Forint) a program, és maximum 2 petesejtet ültetnek be. Mivel itthon 5 program “ingyenes”, csak a gyógyszerekért és az injekciókért kell fizetni, (na erre azért majd később kitérek) és még ehhez a repülőjegyeket is hozzászámolom, akkor is kevesebb mint €1000 egy program. Ezért úgy döntöttünk, hogy Magyarországon keresünk egy klinikát.