A második lombikprogram után ismét teljes gőzzel dolgoztam, de vízöntő énemből kifolyólag, már kezdtem nem annyira élvezni a dolgot. Nekem a legfontosabb a munkámban a folyamatos fejlődési lehetőség, és kihívások, és a változatosság. Ezt már nem kaptam meg a két fitness terem menedzsereként, mert a munkám elég monoton volt. Mindíg ugyanazok az emberek, ugyanaz a rutin, ugyanaz a minden. Ezért úgy döntöttünk a párommal közösen, hogy otthagyom ezt a melót, és azt fogom csinálni amit igazán szeretek.
A sport, az egészséges életmód mindíg is érdekeltek. Egy Amerikai cég táplálékkiegészítőit 2008-ban kezdtem el szedni, mikor lediplomáztam a Testnevelési Egyetemen, és Írországba kiköltöztem. Nagyon fontosnak tartottam odafigyelni, hogy mit viszek be a szervezetembe, főleg azért is, mert ekkor már babát szerettünk volna. Mivel fantasztikus eredményeket tapasztaltam én is, és a férjem is a termékek és technológiák használatával, és tudtuk, hogy a trend a mai világban az öregedésgátlás, és az egészségmegörzés, szépségápolás, ezért is döntöttünk úgy, hogy elkezdek ezzel foglalkozni.
Egy régi oktatóm, aki Magyarországon dolgozott a fitness termemben kezdte el segíteni a munkámat kint Írországban, amit nagyon élveztem. Az, hogy ha akarok otthon interneten dolgozok, ha akarok találkozok emberekkel, ha akarok nem dolgozok, és ha úgy döntök hogy nyaralni szeretnék, akkor megyek, ez már az én stílusom volt, úgyhogy egyből beleszerettem. Erre a szabadságra mindenki vágyik, még az is, aki bemagyarázza magának, hogy neki jó 8-12 órát egy irodában az asztalnál dolgozni.
És el is telt a 2012-es év. Sosem tudom, hogy a páros, vagy a páratlan évek nekem a jobbak, ezért mindíg azt mondom éppen ami jön, hogy tuti az a jobb. 2013 májusban úgy döntöttünk, hogy elkezdek a Lengyel piacra fókuszálni, kapcsolatokat teremteni az interneten, és ki-ki járok Varsóba üzlettársaknak segítni, mert a Legyel piac úgymond egy szűz piac volt, hatalmas potenciállal. Imádok utazni, mindíg is sokat akartam repülni, és ezt most megteremtettem. Volt mikor hetente, 10 naponta repültem Dublinból Varsóba, és imádtam. Lengyelország fantasztikus – most is innen írom ezeket a sorokat – eszméletlen jó energiája van ennek az országnak, az embereknek, és úgy mindennek. Az emberek pozitívak, és nyitottak az új lehetőségekre, szóval ideális piac.
Közben persze terveztük a következő lombikprogramot, de valahogy nem éreztem magam készen rá. Úgy gondoltam, hogy hiányoznak vizsgálatok, nem néztek meg minket alaposan, biztos valami nincs rendben, ezért nem tapadnak meg a babák. Folyamatosan kérdezősködtem a baráti körömben azoktól, akik ugyanezen mentek keresztül, hogy ők milyen vizsgálatokon voltak, melyik korházban, melyik orvosnál. Ekkor egy kedves ismerősünk elültette a bogarat a fülembe, hogy Budapestre a János Kórházba menjünk, mert ott tuti megvizsgálnak alaposan. Ekkor úgy éreztük, hogy végre újra van remény.
Babasztorink 