2014 őszén éreztem úgy, hogy készen állok egy újabb lombikprogramra. Amint már írtam az előző fejezetemben, harmadikra a János Kórház mellett döntöttünk, mert sok jót hallottunk a klinikáról, és egy bizonyos doktorról. Azt vártuk, hogy oda megyünk, és egy csomó vizsgálattal fogjuk kezdeni, de sajnos nem így történt.
A szokásos rutin vizsgálatokat kérte, és hajrá. Amikor már ott voltam, és készen álltam lelkileg, akkor természetesen nem álltam le a dokival vitatkozni, hogy de nem kellene-e még alaposabban kivizsgálni, hiszen nem akartam az elején elásni magam nála. Az ismerősömtől megtudtam, hogy a doki igazán szereti a pénzt. Ha adok neki odafigyel rám, ha nem, akkor nem igazán, ezért hát minden viziten adtam, de így visszatekintve nem mondom hogy hú de nagy figyelmet kaptam érte.
2014 novemberben el is indúlt a 3. lombikprogramunk. Semmi változtatás, szokásos rövid protokol. Ilyenkor nem kell az előző menstruációdtól szúrni magad, csak az aktuális havi első napjaitól. Az első petesejt számláláskor kiderült, hogy minden szuper, van jó nagy számban érlelődő petesejtem, tehát az injekción nem változtatunk, minden megy tovább. Igen ám, de kiderült, hogy én egy hatalmas hibát vétettem. A Káliban ugyanis úgy emlékeztem, hogy úgy írták rá a lapra, hogy az injekció adagot reggel és este is kell szúrnom, viszont itt egy napi teljes adag volt ráírva. Tehát én beadtam magamnak egy pár nap alatt a teljes kúrára való hormont, vagyis dupla adagot. A doki erre csak annyit mondott, hogy a petesejtek növekedését látván, úgy látja nekem sikerült eltalálnom hogy mekkora adag kell, folytassam annyival. Azt hittem rosszul leszek, úgyabb 160 ezer a patikában.
A második petesejt számláláskor észrevette, hogy gyulladásos folyadék van a petevezetőknél. Ekkor kérdezett rá, hogy “Magának nem vették még ki a petevezetékeit?” Nem mondom hogy nem ment fel a pumpám. Ez most komoly? Nem a program elején kellett volna ezt megkérdeznie? Elmagyarázta, hogy mivel nekem többször elzáródott már a petevezetékem, ezért sürgősen ki kell venni, mert a folyamatos gyulladás, ami ott van a megtapadást gátolja. Folytathatjuk a programot, de nem lát sok esélyt a sikerre, de döntsük el. Nagy dilemma előtt álltunk…
(Ha érdekesnek találod az írásaim, akkor kérlek oszd meg az oldalam, hogy minnél több hasonló cipőben lévő párhoz eljuthasson. Bízom benne, hogy okulva a mi hibáinkból, sokkal okosabban fognak tudni nekiállni a lombikprogramjukhoz. Köszönöm!)
Babasztorink 