Szerencsére a genetikai eredmények jók lettek, semmiféle összeférhetetlenség nincs közöttünk, és a Leiden mutációt sem örökölte a férjem. 2015 júliusában készen álltunk a negyedik lombikprogramra.
Amikor már 3 sikertelen lombik után vagyunk túl, akkor azt gondolnám, hogy most aztán tuti szuper alaposan megvizsgál majd a doki, de nem tette. Azt mondta, hogy a petevezetők eltávolítása után már biztosan okés lesz minden, kezdjük a programot. Na és amin a legjobban meglepődtem, az pedig az, hogy azt mondta, hogy mivel a múltkori hormonmennyiség bevált (Emlékeztek, amit én dupláztam meg!!!) ezért azt a mennyiséget használjuk most is.
Komolyan, én elég jól viselem a hormonokat, de azt a kétszeres mennyiséget nem igazán. Ideges voltam tőle, és valahogy éreztem hogy sok. A hormonok adagolásával amúgy is nagyon kell vigyázni, mert szövődményeket okozhat, ciszták, polipok kialakulásához is vezethet. De én nem vagyok az a dokival kötözködős típus, csak hagytam hogy úgy legyen minden, ahogy a doki szeretné.
MInden nagyon szépen alakult egy darabig. A második petesejt számláláskor minkét oldalon 5-6 szép volt, de mire a leszívásra került a sor 5 darab (!!!) maradt meg. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem lehet hogy sok volt az a hormon?) De a doki tutira akart menni, és a visszaültetést két részletben csinálta. A 3 megtermékenyült és szépen osztódókból 2 embriót a 3. napon, és 1 már tovább osztódott zigótát az 5. napon ültetett vissza. És ez után a szokásos 2 hét várakozás következett…
Sosem kívánom nektek azt, ami ezután történt. A dokim nem volt ott amikor az eredményért mentem, mert szabin volt. A legfőbb doki helyettesítette. Tudjátok, már írtam, hogy itt az a módi, hogy ha az elsők között hívnak be, akkor csak le akarnak hamar tudni. Ez most is így történt, de még hogy! A doki nagyon “kedvesen” odavágta, hogy hát ez most sem sikerült. Látja, hogy ez már a negyedik, és hogy ezt, meg ezt, meg azt, meg azt a vizsgálatot megcsináltattuk-e már, mert hogy az én koromban már sietni kellene. Szerintetek volt nálam papír hogy ezeket felírjam? Köpni, nyelni nem tudtam. Kimentem, és most először elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem azért mert nem sikerült, persze az is elszomorított, hanem azért ahogy ezt az a doki közölte velem, meg hogy talán meg kellene még egy csomó vizsgálatot csinálni. De mik azok a vizsgálatok? Csak ott ültem a klinika előtt, és nem tudtam mi tévő legyek…
Babasztorink 