Tudtuk, hogy nem tudjuk elkezdeni az ötödik lombikprogramot addig, amíg a polipot el nem távolítják a szervezetemből, ezért SOS a Végh doktorhoz fordultam. Imádom azokat az orvosokat, akik megértik az én életvitelemet, és tempómat, és nem akadnak ki azon, hogy én szeretek mindent gyorsan elintézni.
Egy hetet se kellett várnom, és már a János Kórházban is voltam. Előtte délután kellett bemennem, és a kisműtő melleti szép részben egy egyszemélyes szobát kaptam. Este jött az ápolónő, hogy szeretnék-e nyugtató-altató bogyót. Gondoltam, minek az nekem, nem vagyok én ideges… De hajnalban felébredtem, és azt éreztem, hogy megfulladok, nem kaptam levegőt. Kivánszorogtam a kisműtő pultjához, ahol sehol senki nem volt. Elindultam a nagy kórterem púltjához, de alig bírtam menni. Csak ziháltam, mint aki azonnal megfullad. Beszélni sem tudtam, hangoskodni nem akartam, úgyhogy beletellt vagy 2-3 percbe mire meghallott valaki. Kijött az ápolónő, és kérdezte, hogy mi bajom van. Várta a választ, de kb 1 perc kellett neki mire észrevegye, hogy hiába, mert nem tudok beszélni. Nagyon érdekes volt ezt megélni. Én nem vagyok egy rosszul levős típus, de akkor szerintem a tudatalattim jött elő. Nem éreztem, hogy izgulnék a műtét miatt, de a tudatalattim jelezte, hogy azért igenis izgulok. Kaptam egy nyugtató-altató bogyót, visszakisért a nővér a helyemre, és már aludtam is.
Reggel örültem, mert azt mondták, hogy sok a nagy műtét, ezért utolsók között fognak műteni, de valamelyik doki nem tudott időben kezdeni, ezért én voltam a reggeli első a sorban. Tudjátok, szeretek mindenen hamar túlesni. 🙂 A műtét során kiderült, hogy nem csak polipom volt amit ki kellett venni. Kiderült, hogy sövényem volt, ami ketté válaszotta a méhem. Ezt eddig azért nem vették észre, mert a laparoszkópiai műtét során nem feltétlenül látszik ez a nagyon vékony hártya. Viszont most hiszteroszkópiát alkalmaztak, amivel szépen kirajzolódott a probléma. Ez azért veszélyes, mert nem csak hogy a megtapadást hátráltatja, de vetélést is okozhat, illetve a baba kihordásában is bonyodalmat csinálhat. A barátnőmnek ez a hártya félig van meg, nem merték az orvosai megműteni, és ötször vetélt el miatta.
Hát nem mondom hogy nem néztem kikerekedett szemekkel a dokimra, hogy ezt eddig miért nem vették észre, de ahogy már azt leírtam azért nem, mert ez csak ezzel a méhtükrözéssel látható, még az ultrahang sem mutatja ki. Na és most, hogy már nincs polipon és sövényem sem, érdekes dolog történt. Most érzem először azt, hogy ha a méhemre gondolok, hogy üres, és egészséges. Nagyon furi, de így van.
A műtét után három héttel kellett kontrollra mennem a Végh dokihoz, amikor mondta, hogy minden oksa, készen állok a következő lombikra. Alig vártuk hogy visszamehessünk a Fülöp dokihoz, és megmutassunk neki minden eredményt.
(Ha érdekesnek találod az írásaim, akkor kérlek oszd meg az oldalam, hogy minnél több hasonló cipőben lévő párhoz eljuthasson. Bízom benne, hogy okulva a mi hibáinkból, sokkal okosabban fognak tudni nekiállni a lombikprogramjukhoz. Köszönöm!)
Babasztorink 