Ma is reggel 4:30-kor kipattantunk az ágyból, gyors zuhany, és irány a Budapesten lévő Forgács Intézet. Elég hamar, már 6:36-kor be is léptünk a klinikára. 7-től vannak nyitva, de már egy pár megelőzött minket, mert 8-ra menniük kellett dolgozni. Milyen jó, hogy a vállalkozásomnak köszönhetően nekem nem kell ezen aggódnom, én osztom be az időmet, és egyátalán hogy dolgozok-e, vagy sem.
A Sipos Doktor Úr is hamar megérkezett, már 7:05-kor be is hívott. Ultrahangon megvizsgált, ahol összesen 3 petesejtet látott, azok közül is csak 1 méreteset, illetve a méhnyálkahártyám sem igazán vastagodott meg. Leültetett, majd elmagyarázta, hogy nem javasolja most hogy tovább menjünk ezzel a programmal. A szép hormoneredményeim láttán Ő sokkal de sokkal jobb eredményre számított. Viszont sosem volt hosszú protokollom, mindíg csak rövid. Szerinte ezt nem szerette a szervezetem.
Nem lepődtem meg, valahol már sejtettem, hogy ha petesejtek lesznek is, mivel a vérzésem is megvan még, gondoltam hogy beültetés tuti nem lesz. Korrektnek gondoljuk nagyon hogy ezt mondta. 100%-ra biztosan tudom, hogy mind a Kaáli Intézetben, mind a János Kórházban végig vitték volna a programot – hiszen van 3 petesejt – csak hogy az elvégzendő lombikprogram havi darabszámban benne legyünk. De itt mi számítunk, az én egészségem, és nekünk ez a legfontosabb. Ezúton is köszönöm Sipos Doktornak!
Szóval most fél programig jutottunk. A doki egy fillért sem kért ezért, csak az injekciókért kellett fizetnünk, és mivel az előzőből sok megmaradt, ezért az most nem volt nagy kiadás. Pont a szurik szerintem a legrosszabb részei a programnak, de abból sosem maradok ki. Eddig egyszer sem sikerült lefagyasztani babákat, ezért mindíg szúrnom kellett magam. A következő sem lesz másként.
Úgy érzem, hogy egyre közelebb vagyunk a megoldáshoz, úgyhogy csak előre nézünk. Januárban tudunk újra menni, úgyhogy addig pihenés, karácsony, szilveszter, és hipp-hopp el is jön a január.
Babasztorink 