Képzeld! Gáborom újra sulis lett! 🙂 Nem is tudom mit kezdjek ezzel a nagy csenddel ami most itthon van, nem mintha egy nagy hangú ember lenne.
Ha olvastad az előző fejezeteimet is, akkor tudod, hogy a férjem Írországban dolgozott 11 évig. Ott van még az a lehetőség, hogy ha ügyes vagy, akkor egyre feljebb, és feljebb jutsz a ranglétrán, és egyre jobb és jobb állást tudsz kapni, függetlenül attól, hogy a pozícióhoz megvan-e a végzettséged, ott a dolgosság elegendő. Pár nap híján 10 évig dolgozott ugyanannál a cégnél, bankokban kantinokat üzemeltettek. Először konyhai kisegítő, majd előkészítő, konyhasegéd, és végül konyhafőnök lett. Ő üzemeltette a cég egyik konyháját. Most, hogy hazajöttünk abban gondolkodott, hogy nyit egy éttermet. Ekkor szembesült azzal, hogy itt ugyan papír nélkül semmit sem tud csinálni, 10 év gyakorlat ide vagy oda, muszáj lesz újra iskolapadba ülnie.
Szóval ma felkeltem, és feltettem a cégünk kedvenc iszap pakolását. Ami azt illeti a hormonok miatt rá is fért az arcomra ez a mélytisztítás, mert ilyenkor meg-meg jelennek kis mitesszerek az arcomon. Majd megcsináltam a capuccinomat – ami már koffeinmentes a lombikprogram óta – és szépen, nyugiban leültem hogy megírjam ezt a fejezetet. 12.30-kor lesz egy Skype hívásom egy brazíliai hölggyel, akinek felkeltették az érdeklődését azok az antiaging technológiák amikkel foglalkozom. 4-kor tartok egy edzést a teremben, majd 6-tól pedig egy online üzleti tájékoztatót. Ja és este vacsi a tornás csajokkal. 🙂 Ez is egy szuper nap lesz!
Fantasztikus hogy olyan vállalkozásom van amit bármikor és bárhonnan végezhetek. Nem is értem, hogy sokan hogyan tudjátok úgy végicsinálni a lombikprogramot, hogy napi 8-10 órában valahol dolgoznotok kell. Pihenni sem tudtok, meg a vizsgálatokra is rohannotok kell. Le a kalappal előttetek!
Babasztorink 