A napokban kaptam egy üzenetet egy kedves Instagram olvasómtól Anditól, amit megengedett hogy megmutassak, úgyhogy bemásolom nektek.Ezúton is mégegyszer köszönöm Andi!
“Kedves Adri! Így ismeretlenül is sok sikert és kitartást kívanok nektek. Nagyon jó,hogy megosztod a történeted másokkal is és nyíltan beszélsz róla. Tudom milyen harcolni, évekig küzdeni a babáért de ha elhiszed,hogy neked is lehet, lesz is. Nekünk nem volt szükség lombikra, viszont 4 vetélés után az 5.terhességemből született meg a kisfiúnk,aki a világot jelenti számunkra. 2és fél év szenvedése alatt sajnos azt tapasztaltam,hogy az emberek többségénél tabu téma a nehezen sikerülő baba. Tucatnyi könyv van a terhességről,gyereknevelésről de arról,hogy mi van,ha nem sikerül,semmi.Pedig sokszor jó lenne tudni,hogy nem vagy egyedül a gondokkal.Ezért nagyon jó dolog,hogy leírod a történeted,biztos vagyok benne,hogy sokaknak segít,ha csak annyi időre,amíg olvassa a bejegyzéseidet,már az is nagy segítség!Minden jót kívánok!Andi :)”
Pontosan ezért kezdtem el ezt a blogom! Sajnos sokszor tapasztalom, hogy az emberek furin néznek rám, hogy én nyiltan kimondom, igen mi lombikprogramon vagyunk. Számomra az a legérdekesebb, mikor én mondom hogy lombikon vagyunk, de a másik fél hallgat arról, hogy nekik is kihívásaik vannak a babaprogramban… Érdekes. Annyi embert érint ez a téma manapság, hogy nem értem miért nem vállalják fel az emberek. Igen, ez nem csak veled történik, rengeteg más emberrel is. A lombik klinikákon van mikor több mint egy évet kell várni, mert annyian vannak. Akkor miért hallgatnak róla?
Az alsó szomszédünktól is kaptam egy üzenetet, hogy látta a blogom, és ők is lombikprogramon voltak, majd négy év szünet után újrakezdték. Kiderült, hogy ha most tovább tudunk volna menni a programban, akkor kb ugyanazon a napon kaptam volna én is vissza a bébiket mint Ők. Szorítok Nektek!
A blomomat egyre több ismerősöm elkezdte olvasni, ezt köszönöm Nektek! Olyan jó érzés amikor találkozok valakivel és egyből azzal kezdi, hogy “Ezek szerint a Gáborod egy csendes ember”. Jól esett Zoli hogy Te is olvasod! Vagy amikor felhívom a nagybátyámat, hogy mégis tudunk menni a szülinapi partyjára, és én elkezdem mondani hogy a doki leállította a programot, mire Ő közbevág, hogy tudom, olvastam a blogod. 🙂 Szuper jó érzés! Nem az, hogy az én blogomat olvassátok, hanem az, hogy olyasmiről írok, ami ezek szerint érdekes számotokra.
Most egy kis pihi van a programban januárig, de addig is írok majd egy-két fejezetet.
Babasztorink 