Ma reggel 7:45-re kellett a Forgács Intézetbe érnünk. Szokásunkhoz híven, már vagy fél órával előbb ott voltunk, és egyből mehettünk is fel a kórterembe. Na hát ezt ne úgy képzeljétek el, mint egy kórházban egy kórtermet. Ez a szoba nagyon szépen, izlésesen van berendezve, gyönyörű asztallal, és ülőgarnitúrával a szoba közepén, a falon pedig rengeteg baba fényképével. Kellemes érzés volt ott lenni.
Hálóruhába öltöztem, és kiválaszottam egy sarki ágyikót. Rajtam kívül még négy lánynak volt ma a beültetése, többek között Andinak is, akivel a fotó készült. 🙂 Ő már rutinos volt, hiszen egy babát már az intézetnek köszönhet. Azt mondták, hogy 8:30 körül kezdünk, és én voltam a sorban a második.
8:10 körül megérkezett egy nagyon kedves hölgy egy 11 hónapos babával, Lillával a karjában. Hasonló műtős szerkóban volt mint a többiek. Gondolkoztam is, hogy vajon Ő mit dolgozhat, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ő az altató doki. A hátára kötötte Lillát, és vele együtt dolgozott. Nagyon aranyos volt! 🙂
A szoba mellett volt közvetlenül a műtő. Beslattyogtam, és mint a Forma 1-ben a szervízkocsi körül, egyből kezemnél-lábamnál sertepertéltek a dokik és a műtősök. Megkaptam az altató injekcióm, majd az oxigén maszkom, és már csak a felébredésre emlékszem. Olyan furi ez az altatás, hogy ripsz-ropsz így ki tudnak ütni bennünket!
Körülbelül 2 óra pihi van a beavatkozás után. Kaptunk teát, és egy kis csokit is amikor letelt az első óra. Éhes nem, de szomjas annál inkább voltam. 10:45 körül megjelent a Forgács Doki is, és elmondta hogy mi fog történni ezután, és hogy mire figyeljünk a napokban, majd a laboros hölgy jött oda egyenként mindenkihez.
3 petesejtet tudott a dokim leszívni, és abból 2 életképes. Nem túl sok, de azt szokták mondani, hogy ha kevesebb van, akkor azok erősebbek, úgyhogy bizakodunk. Holnap délelőtt fognak telefonálni, és megtudjuk hogy osztódtak-e a lurkók. 🙂
Babasztorink 