Ma is voltam a kineziológusnál. Eszméletlen, hogy mennyire számít hogy lelkileg is rendben legyünk!
Már irtam az előző cikkemben nektek, hogy egy kedves olvasóm, Krisztina megosztotta velem a kislányának Nününek a 6 éves gondolatait, és az ehhez kapcsolódó rajzát, amit megengedett a kislánya, hogy megosszak veletek. “Azt ábrázolja, hogy a gyerekek a felhőkön üldögélnek, és keresik, hogy melyik családot válasszák ki maguknak.” Ezt aznap küldte el nekem, amikor a kineziológusnál jártam, és Ő pont azt osztotta meg velem, hogy a kis lelkek egy “felhőben” csücsülnek, és arra várnak, hogy megtalálják az anyukájukat… és este kaptam ezt a rajzot Nünütől. Már sokszor írtam talán, de most is ezt tudom írni, hogy nincsenek véletlenek.
Ma egy nagyon érdekes vizualizációs gyakorlatot csináltunk. El kellett képzelnem, hogy egy lelkecske leszáll hozzám, és innentől mindíg velem van. Tudom csajok, hogy sokan nem hisztek az ilyenekben – és régebben én sem hittem – de fantasztikus volt, és azóta is az. Amikor a lombikprogram során a beültetésnél megkaptam a lurkókat, én mindíg éreztem hogy velem vannak. Végig a két hét várakozási idő alatt éreztem őket, viszont ahogy megtudtam hogy nem sikerült, elmúlt az az érzés, hogy velem vannak. Most, a vizualizációs gyakorlat után érzem, hogy velem van folyamatosan. Nagyon durva! 🙂 A kineziológus azt mondta, hogy ha már nem fogom esetleg érezni, akkor újra hívjam le, hogy legyen velem, és sokszor beszéljek hozzá, és mondjam el neki, hogy mit fog tudni kapni tőlem ha velem marad.
Szóval hihetetlennek tűnik, de már én is tudom, érzem, hogy rengeteget számít hogy a lelkünk rendben legyen. Köszönöm mégegyszer Kriszta hogy megoszthattam Nünü gondolatát, és rajzát, remélem hamarosan személyesen is megismerhetem. 🙂
Babasztorink 