Rengeteg helyről azt hallom, hogy 2017 a változások éve, és úgy érzem igaz. Még csak április van, de már rengeteg minden változott velem, bennem ebben az évben.
Először is újra itthon, Magyarországon élünk, és imádom minden percét. Közel kilenc évet éltem külföldön, és most hogy itthon vagyok érzem, hogy mennyire hiányzott Magyarország, a család, a barátok, az ismerősök. Aztán nyitottam új dolgok felé, kineziológus, természetgyógyász, iszapkezelés, valamint járok kéthetente masszázsra is. Sokat biciglizem, és rájöttem, hogy imádom. Már zavar ha rossz az idő, és bele kell ülnöm az autóba. Szóval rengeteg én időm van most, és ez egy jó ideje nem volt, talán így, ennyire tudatosan sosem.
Tegnap eljöttek látogatóba a férjem szülei, és természetesen hozták Frakkot. A hetekben nagyon éreztem a hiányát, úgyhogy fantasztikus volt ölelgetni. Szerettük volna ha most a következő lombikprogramig velünk van, de sajnos, mivel most albérletben lakunk, a tulaj nem engedi. 😦 Anyósomék imádják, úgyhogy szuper helyen van, látszik is a Frakkon hogy imádja őket.
Ma pedig a lombikdokimnál voltam, hogy megbeszéljük, hogyan tovább… Hát mit mondjak, nem dobta fel a napomat. Megkérdeztem, hogy mit lehet tenni még, miért nem sikerült a megtapadás ötödjére sem. Azt mondta, hogy egy más programmal lehet próbálkozni (tehát más stimulációval). Mondtam, hogy hát petesejtek mindíg voltak, lehet nem sok, de egészségesek, tehát nem a stimulációval van a baj, viszont minden egyes alkalommal a szervezetem roncsoljuk, ami már meg is látszik az AMH eredményemen. Tavaly 3,17-ről most márciusban már csak 1,7 lett az érték. A természetgyógyászom világosított fel, hogy ez bizony a sok hormon hatása. Szóval próbáljuk a babát, de közben pedig minden egyes stimulációval egyre inkább leállítjuk a petefészek működését… Frankó! Zárszónak pedig ismét megkaptam, hogy hát pedig 40 felett az esélyek már nagyon csekélyek, mindössze 10%. Jól felvidított ma a dokim!
Hazafelé vezetve most határozottan eldöntöttem, hogy szeretnék elindulni az örökbefogadás útján is, mert nem szeretnék arról is a korom miatt lecsúszni. Gáborom öt évvel fiatalabb nálam, de sajnos mind a kettőnk kora fontos. A héten találkoztam egy ismerősömmel, aki nevelőotthonban nevelkedett. Megerősítette bennem, hogy induljunk el ezen az úton. Ő most egy hét hetes kislány anyukája, és sosem láttam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak. Fantasztikus volt látni őket! Júliusban pedig megyünk egy újabb lombikra. Remélem ezen a területen is igaz lesz a mondat, a 2017-es év a változások éve. 🙂
Babasztorink 