Sokan kértétek, hogy írjak bővebben az örökbefogadásról. Amint már korábban megírtam, a szándék, hogy örökbefogadjunk gyermeket nincs összefüggésben nálunk azzal, hogy egyenlőre nem lett sikeres a lombikprogramunk.
A legfontosabb szerintem amellett, hogy mind a két fél akarja az örökbefogadást az az, hogy ne húzzátok a dolgot. Sajnos az idő nem csak a lombikprogramnál, de itt is ellenünk dolgozik. Maximum 45 éves korig lehet csecsemőt örökbefogadni, de a magán szervezetek 40 éves kor felett, már nem is foglalkoznak veletek. Én 41 vagyok, viszont a férjem 36. Az állami szervezeteknél a fiatalabbik pár életkorát veszik figyelembe – de ezen változtatni akarnak -, viszont sok magán szervezeteknél kizárólag a nő életkorát nézik.
Mi más megyében adtuk be a papírokat, mert Fejér megyében 200 körüli a várakozók létszáma, abban a megyében pedig 50. Ott viszont lassabb az ügyintézés, tehát a várakozási idő nem sokkal rövidebb. Csak egy megyében lehet beadni a kérvényt, és mivel a párom állandó lakhelye ott volt, az enyém pedig Székesfehérvár volt, ezért az enyémet is megváltoztattuk. Sokat vagyunk mind a két helyen, ezért mindegy volt hogy hol indítjuk el a dolgot.
Először egy elbeszélgetésen voltunk, ahol az örökbefogadási tanácsadó hölgy elmondott minden szükséges tudnivalót. A várakozási idő általában 3-4 év, ritka az amikor hamarabb sorra kerül az ember. Ezért is fontos az idő, hogy időben elindítsa az ember az örökbefogadást. Itt megtudtuk, hogy Ő ki fog jönni hozzánk környezettanulmányra, majd 3-4 alkalommal egy pszichológus hölggyel kell találkoznunk, utána pedig egy 3 napos örökbefogadást felkészítő tanfolyamon kell résztvennünk.
A második alkalommal már kitöltöttük a tényleges kérelmet, ahol meghatároztuk, hogy milyen gyerkőcöt, vagy gyerkőcöket (mert hogy akár 2,3 is lehet) szeretnénk örökbefogadni. Mi maximum két év körüli gyermeket, vagy gyermekeket szeretnénk.
A környezettanulmány a múlt héten volt. Megnézte a hölgy hogy hol lakunk, milyen körülmények között, mekkora házban, hány szobánk van, kivel élünk, stb. A pszichológus hölggyel már kétszer találkoztunk. Először arra volt kíváncsi, hogy kik vagyunk, hol éltünk, hol tanultunk, mit dolgozunk, hol ismerkedtünk meg. A második alkalommal fényképeket kért tőlünk, kiskori képeket, és mostani képeket is. A kedvenc esküvői fotóm tettem be most ehhez a bejegyzéshez. 🙂 Jövő héten lesz az utolsó elbeszélgetésünk amikor egy kérdőív kitöltését fogjuk közösen átbeszélni. Érdekes kérdések voltak rajta, kíváncsi vagyok, hogy a válaszaim megfelelőek-e. Külön kellett kitöltenünk, úgyhogy a Gábor válaszaira is kíváncsi vagyok. 🙂
A tanfolyamra pedig szintén a jövő héten fogunk menni péntektől-vasárnapig. Állítólag ez a tanfolyam fantasztikus, az ismerőseimtől is azt hallom, hogy mindenkinek el kellene végeznie aki szülő szeretne lenni (De majd mesélek róla.). Ezek után a gyámhivatal fog hivatalos igazolást adni arról, hogy megfelelünk az örökbefogadás feltételeinek.
Babasztorink 