Már négy hónapja nem írtam, mert nem tudtam, erőt kellett hogy merítsek hozzá. Többen írtatok, bíztattatok a folytatáshoz, ezúton köszönöm nektek! Külön köszönöm neked Dóra, akivel tegnap személyesen találkoztam a városban. Te tetted fel az “i”-re a pontot, hogy igen, van érteme, hogy írjak. 🙂
Szóval sajnos Frakk elment. 😦 Egy genetikai betegség szunnyadt benne, ami 10 nap alatt elvitte az örök vadászmezőkre. Rettentő fájdalmas volt, és nagyon hirtelen történt minden. Olyan betegsége volt aminél az összes izom működése szépen lassan leáll, általában hónapok alatt. Nála ez iszonyatosan gyorsan ment végbe, de így legalább nem kellett sokat szenvednie. Egy fantasztikus kutyus volt. Reméljük az örök vadászmezőkön boldogság várta!
Már aznap amikor elment eldöntöttük, hogy elköltözünk, és hogy lesz kutyusunk. Ez lehet sokaknak furcsa, de nem akartunk a fájdalommal élni hónapokig, vagy esetleg évekig. Másnap már meg is találtuk a mostani lakásunkat, és ahogy lakásnézőben jöttünk-mentünk a városban megláttunk egy tündéri 4 hónapos törpetacsit. A Gáborom volt az első aki megszólalt, hogy mi lenne ha ilyen kutyusunk lenne. Vizslát nem akartunk, lesz majd, de még túl fájdalmas az emlék. Egy teljes ellentét kutyusnak pedig tökéletes ez a kisördög. A neten találtam egy házaspárt, akiknek van egy törpetacsi párjuk, és minden évben egyszer vannak kölykeik. Onnan hoztuk el Rudit az új családtagot. Csináltam egy blogot neki, mert elég kalandos vele az élet. Ha kíváncsi vagy a sztorijainkra, akkor a facebookon a Rudi a törpetacsi, vagy instagrammon ugyanezzel a névvel megtalálod. Bevallom őszintén, hogy az Ő kis kalandjait most sokkal könnyebb leírnom, mint a babaprogink történéseit.
Megviselt az utolsó sikertelen próbálkozás tavaly év végén, de erről már írtam. A családban többminden is történt és történik sajnos, amiről nem tudok írni. Nem csak azért mert nehéz, hanem azért, mert nem biztos hogy örülnének a családtagjaim, hogy ha megírnám, hiszen az az Ő életük. Erről mindíg eszembe jut egy kommentáló írása, mégpedig hogy miért teregetem ki az életemet ebben a blogban, hiszen ez magánügy, és másra nem tartozik. Erre csak azt tudom most is reagálni, hogy nekem nagyon jól esik kiírni magamból, és ha csak egy embernek tudok az írásommal segíteni, akkor már megérte megírnom. Ha meg őt nem érdekli, akkor minek olvassa!*
Amint lesz bármilyen fejlemény baba ügyben biztosak lehettek benne, hogy meg fogom írni, akár lombikról, akár örökbefogadásról legyen szó. Tudom hogy lesz gyerkőcünk vagy így, vagy úgy! Remélem hamarosan írhatok nektek ezzel kapcsolatban, de addig is Rudi kalandjait írom. Hamarosan folyt. köv… 🙂
*(Erről jut eszembe, hogy az adatvédelmi törvény változása miatt a honlapon lévő levelezési rendszert megszűntetem, ezért a “lombiksztorink” néven a facebookon vagy az instagrammon, illetve erre a honlapra kattintva tudod elolvasni a legújabb bejegyzéseimet, emailt nem fog a rendszer küldeni neked. Megértéseteket köszönöm!)
Babasztorink 