Október 15-én reggel 8:50-kor már az ajtóban várakoztunk. Azt hittük, hogy koraiak vagyunk, de az ügyintéző hölgy már várt minket.
Ilyenkor először nagyjából ugyanazokat az információkat elmondja újra személyesen is amit telefonban már elmondott, és megkérdezi, hogy szeretnénk-e látni a hivatalos papírjait és a fotóját. Természetesen igent mondtunk, már alíg vártuk.
Felolvasta a kisfiú történetét, amiből megtudtunk, hogy a szülőanyja nevelőintézetben nevelkedett, és négy gyermeknek adott életet. Az elsőnek nagyon korán, még fiatalkorúként, majd összeházasodott a gyermek apjával, és szült még neki 2 gyermeket. Ezután elváltak, és mindegyik gyermeket örökbeadta. Később megismerkedett egy másik fiatalemberrel, akitől született ez a kisfiú. A gyermeket el sem vitte a kórházból, de mivel hivatalosan nem nyilatkozott arról, hogy lemond a gyermekről, ezért a kisgyerek nem volt örökbeadható újszülött korában. Sajnos rengetegszer ez történik, hogy otthagyják a gyermeket a kórházban, de lemondó nyilatkozat nélkül a gyermek csak akkor adható örökbe, amikor eltelik 6 hónap, és senki sem látogatta. 6 hónap!!! Rengeteg idő! 😦 Ezután még jó pár hónap mire a gyermek örökbeadható státuszba kerül, mert gyermekpszichológus, és különböző orvosok vizsgálják, és állapítják meg az egészségi és fejlettségi állapotát, illetve elkészítik a hivatalos papírokat. Na és hip-hop és közel egy éves lesz a gyerkőc. A szerencsésebbek, mint ez a kisfiú is ez idő alatt jó nevelőszülőkhöz kerül, ahol szeretettel nevelik. A kevésbbé szerencsések a nevelőotthonban maradnak addig, amíg valaki örökbefogadja őket.
Mivel a kisgyerek fejlettségi színtje a korát pár hónappal meghaladja, ezért ez gondoskodó nevelőszülőről árulkodik. Egy kis faluban van most a kisfiú, ahol 5 kisgyermek van a nevelőszülőhöz kihelyezve. Már pár szót gügyög, kapaszkodva feláll, és kb 10 másodpercre meg is tartja magát. A korához képest fejlett, enni szeret, és a nevelőszülőhöz való kötődés szépen elindult nála. Az örökbefogadási tanfolyamon azt tanultuk, hogy ez szinte a legfontosabb, mert ez az egész életében kihat az emberi kapcsolataira. Na és akkor jött a kérdés, hogy szeretnénk-e megnézni a fotókat róla. NA-NÁ!!! Erre várunk már egy hete!!! 🙂 Egy mosolygós, tiszta tekintetű, tündéri kisfiút láttunk a fotókon, a nevelőanyja ölében, egy terepszínű ruciban, és egy kisautóval a kezében. Nekem egyből elolvadt a szívem!
Ilyenkor jön a következő gondolkodási idő, hogy átgondoljuk, hogy szeretnénk-e vele személyesen találkozni. A Gáboron nagyon nehéz látni érzelmeket, hiszen férfiből faragták, ezért tudtam hogy bármit is gondol, aludni fogunk rá egyet. Én legszívesebben egyből igent mondtam volna! Elköszöntünk, és már alig vártam, hogy megtudjam, hogy mit érez a férjem! 🙂 Azt mondta, hogy szerinte nagyon illene rá a Márton, vagyis becézve a Marci név… Ezek után már tudtam, hogy nagyon tetszik neki is a kisfiú. Másnap alig vártam hogy 8 óra elmúljon, és telefonálhassak végre. IGEN!!! Szeretnénk találkozni a kisfiúval!!! :)))
Október 25-én tudunk legkorábban elmenni hozzá, mert több ügyintézőnek kell ilyenkor megjelenni velünk. Úram Isten az még több mint egy hét……………
Babasztorink 