Október 29-én kezdtük a barátkozás hetét. Ez egy egy hetes, intenzív találkozásokból álló hét. Az első egy-két alkalommal általában a nevelőszülőnél egy kis játékból áll, majd egyre több időre elvihetik az örökbefogadó szülők a kisgyereket. Nálunk egy kicsit másképpen alakult.
Mivel az első találkozó nagyon jól sikerült, és Marci az első pillanattól kezdve nagyon nyitott volt felénk, ezért már az első nap megpróbálkozhattunk vele, hogy elvisszük egy kicsit kirándulni. 🙂 A közeli nagyvárosba mentünk vásárolni neki egy-két játékot. Ilyenkor iszonyatosan gyorsan be kell szerezni mindent. Kiságy, babakocsi, ruhák, játékok, pelenka, tápszer, és minden, ami egy picinek kell. Örültem is, hogy vihettük vásárolni, mert így legalább biztosan jó méretet vettünk mindenből. Kocsival mentünk természetesen, ezért már az autó gyerekülése is furi volt neki. Nem sírt, csak látszott rajta, hogy kicsit meg van rémülve ettől a sok új dologtól. Eddig a házban élt, szinte a nap teljes részében a kiságyban, úgyhogy az utca is ismeretlen volt neki, nemhogy egy nagyváros. A Pepco-ban vettünk neki pár dolgot. Beültettük a bevásárlókocsiba, és láttuk rajta, hogy ez most egy kicsit sok neki. Zajok, fények, emberek, minden új volt neki. Fel is vettük inkább ölbe, hogy érezze, hogy biztonságban van.
Másnap, október 30-án volt a Marcus első szülinapja. Ezt már mindenképpen szerettük volna közösen megünnepelni. Anyós, aki akkor még nem találkozott vele, sütött neki tortát. Reggel 10 körül mentünk érte, és elvittük hozzájuk. Ott játszottunk vele, megismerte Rudikát, a törpetacsinkat is. Ebéd után már jól ki volt purcanva, úgyhogy gyorsan csináltunk egy fotót a tortával, hogy meg legyen ez is örökítve, és egy jó nagyot aludt. Délután 4 körül indultunk vele vissza a nevelőszülőhöz. Ugye mi másik megyében adtuk be az örökbefogadási szándékunkat, de a férjemnek szerdán reggel vissza kellett mennie csütörtök estig. Így szerdán, és csütörtökön apóssal hoztuk el játszani, csámborogni, ismerkedni. Szerdán látva, hogy milyen szuperul megvan velünk megkérdeztem a nevelőszülőt, hogy mit szólna hozzá, hogyha elvinnénk pénteken, és csak hétfőn jönnénk vissza vele. Az ismerkedés stádiumában ahhoz, hogy a gyermekkel bárhova is lehessen menni, gyámi engedélyre van szükség. Csütörtökön reggel, amikor mentünk a Marcusért a nevelőszülő azzal fogadott, hogy le is beszélte ezt nekünk a gyámmal, mehetünk. Nagyon megörültünk, hiszen elvileg még nem vihetnénk el több napra az ismerkedési szakaszban. Azt beszéltük meg, hogy hétfőn visszajövünk, hogy elbúcsúzhasson a nevelőszülő rendesen a Marcitól, illetve aznap volt időpontunk a gyámhivatalba.
Ilyenkor a következő lépés, hogy a gyámhivatal kiállít egy ideiglenes, 30 napos határozatot, mely szerint a gyermek hozzánk van kihelyezve. Ilyen esetben ez a 30 nap igazából az örökbefogadó szülőknek van, hogy biztosan szülők szeretnének-e lenni, biztosan Ő e nekik a megfelelő gyermek, stb. A 6 hetes várakozási idő csak olyan gyermeknél van, akinél nem telt el még 6 hónap az utolsó vérszerinti szülői látogatástól. Ilyen eset például egy újszülött örökbefogadása. Ebben a 6 hétben sajnos a vérszerinti szülő meggondolhatja magát és úgymond visszakérheti a gyermekét. Ez ritkán, de előfordul néha. Ha nem látogatják 6 hónapon belül a gyermeket, akkor automatikusan örökbefogadható státuszba kerül. Az ideiglenes kihelyezés 30 napjában minimum kétszer meglátogatja a családot a TEGYESZ-es ügyintéző és a gyámja is, de bármikor kérhetnek több találkozót, ha úgy gondolják, hogy szükséges. Pénteken reggel legnagyobb meglepetésre a nevelőszülő összepakolta a Marci ruháit, egy-két játékot, és azt mondta, hogy nagyon fáj neki, hogy elmegy tőle, ezért inkább már ma elbúcsúzott tőle, ne húzzuk azzal, hogy hétfőn még találkozzanak. Nagyon jól esett ez tőle! 🙂 A hétvége nagyon hamar eltelt, vasárnap már vissza is mentünk, hogy hétfőn ne keljen korán reggel utazással kezdeni a napot, hiszen 9-re volt időpontunk a gyámhivatalba…
Babasztorink 