Először bevallom aggódtam egy kicsit. Aggódtam azon, hogy vajon jó anya tudok-e én lenni? Képes vagyok én erre a nagy feladatra? Vajon simán fog menni? A férjem bezzeg tök lazán kezelte ezt az egészet. Na-ná! Megoldjuk!
A Marci egy nagyon jó kisfiú. Eleven, tele van energiával. Ahogy felébred már rohan is, és egészen addig meg sem áll, amíg be nem teszem az ágyba aludni. Egy kis imádni való energiabomba! 🙂 A védőnő tanácsára már az első éjszakától kezdve külön szobában alszik. Az elalvással kicsit küzdöttünk az elején, de kb egy hét alatt kialakult a rituálé, ami úgy néz ki hogy bevállt. Fél 8 körül fürcsi, és irány az ágy, max 8-kor alszik is, egészen reggel kb 7-ig. Ritkán megébred, és azt is megtanultuk, hogy nem szabad egyből berohanni hozzá. A bébifigyelőn halljuk hogy mi történik vele, és ha csak egy kicsit felsír, akkor nem szabad bemennünk, mert felébred, és nehezen alszik vissza. Sokszor csak a takarójával küzd amikor felsír, de fél perc se, és alszik tovább. 🙂 Na de erre rá kellett hogy jöjjünk! A fürdés se volt egyszerű. Napról napra egyre inkább nem akart fürdeni, a kádban vakarózott, és kb az ötödik alkalommal már bele sem akart ülni. Próbáltam mindent mire rájöttünk hogy mi baja van! A kádban aljában lévő csúszásgátló irritálta. Kivettük, és attól kezdve öröm volt a fürdés. A Rudival egyre nagyobb cimborák. A minap is azt hallom, hogy a Marcus nagyokat kacag. Oldalra nézek, és a Rudi a kanapén pörög neki ezerrel, és huncutkodnak egymással. Zabálni valók! Rudolf most lett egy éves, így már két egy éves is van a családban. Nagyon örülök, hogy együtt nőnek fel, szerintem egy fantasztikus dolog az ember-kutya barátság. Sokmindenre megtanítja az embert, és rengeteg szeretetet kap az állattól. Sosem értettem meg azokat az embereket, akik nem szeretik az állatokat, és kifejezetten irritálnak azok az emberek, akik arra nevelik a gyereküket, hogy a kutyától félni kell. A minap az utcán belefutottam egy ilyenbe. A törpetacsitól félti a gyereket, és húzza el. Na most ebből mit fog tanulni a gyerek? Hogy a kutya bánt! Nem, nem azt kellene, hanem azt, hogy a szülő az idióta!
Azt mondják, hogy egy gyermek teljesen megváltoztatja az életed. Igaz is, meg nem is. Mi tisztáztuk a párommal az elején, hogy ketten vagyunk szülők, nem csak anyuci létezik. Mindent megcsinál ő is, ezért a heti 6-7 edzést meg tudom így is tartani, és szerintem ez nagyon fontos. Fontos, hogy legyen valami az anyuka életében, ami kicsit kikapcsolja, hogy más közegben legyen, ne mindíg a gyermekkel együtt. Alig várom már hogy hazaérjek ilyenkor és pont ez a legszebb benne. Na és az az öröm amikor meglát! 🙂 Eldöntöttük, hogy hetente 2-3 alkalommal magán napközibe fogjuk vinni a legényt, hogy egy kicsit gyerekek között legyen, szocializálódjon, és hogy szakértők is foglalkozzanak vele egy kicsit. Na ez nem mindenkinek tetszett a családban…
Babasztorink 