Nagyon régen írtam már és a napokban gondolkodtam, hogy most, hogy a Marci 3 éves lett, kicsit mesélhetnék nektek. Na és nincsenek véletlenek… Másnap megkeresett egy TV társaság, hogy szeretnék ha résztvennék a műsorukban és mesélnék a történetünkről. 🙂 Sokminden történt azóta hogy nem jelentkeztem. Bevallom kicsit azért sem írtam, mert minden időmet és figyelmemet a Manóra akartam irányítani, de azért is, mert a mi történetünk már nem a lombiksztorinkkal folytatódik és nem tudom, hogy mennyire érdekel már innentől benneteket, de azért helyzetjelentek. 🙂
A kisfiúnk egy nagyon nagy ajándék nekünk. Gondolom ezt már sok örökbefogadó szülőtől hallottátok, de Ő tényleg! Okos, értelmes, vagány, csibész, belevaló, jó fej kisfiú. Azt mondják sok múlik rajtunk, a nevelési stílusunkon. Hát nem tudom. Sokszor elgondolkodok, hogy kemény szülő vagyok és talán nem kéne ennyire keménynek lenni, máskor meg látok más gyerekeket hogy mennyire nem hallgatnak a szüleikre és akkor megkönnyebbülök, hogy azért valamit jól csinálunk. Velem lehet hülyéskedni, bolondozni, de ha elég, akkor legyen tényleg elég.
Marci szeptembertől ovis lett, előtte járt egy évet bölcsödébe is. Nagyon szereti a gyerekek társaságát, igazi közösségi emberke. Lett egy újabb családtagunk Túró egy harlekin törpe tacsi. Mondjuk a törpe nem igazán illik rá, mert túlnötte már a Rudit is, de annak vettük. 🙂 A Túró szuper jó játszópajtása a Marcinak. Ritka, de a Rudi is beáll a játékba. Egyik nap a gyerek szaladt a Rudika kedvenc labdájával körbe-körbe a lakásban, a két kutya meg a nyomában. Édesek voltak! Nagyon örülök, hogy a Marci már kiskorában megtanulja szeretni az állatokat. Persze néha rá kell szolnom, hogy ne ütögesse például a Túrót a fakanállal, de hát van ilyen is. 🙂
Szeretnénk egy kistesót. A Marci fél éves “kontrolljánál” adtuk be a papírokat. Ez a kontroll nem is a gyerekről szól, hanem rólunk szülőkről, hogy mennyire alakultunk családdá, mennyire fogadott el minket a gyerkőc. Hát a Marci mindent bemutatott. Elkezdett játszani egy kisszékkel, amire ráesett, beverte a fejét és elkezdett ordítani. Felkaptam és egy perc alatt megnyugodott az ölemben. Átgondolva az esetet volt alkalmuk így valóban megvizsgálni és kielemezni, hogy mennyire lettem anyuka és hogyan és mennyi idő alatt tudom megnyugtatni a Marcit. Na de ezen is túl voltunk. Másfél év elteltével, most májusban volt a második és egyben az utolsó kötelező ellenőrzés. Ezt a vírushelyzet miatt online meg tudtuk csinálni és akkor hála az égnek nem volt semmilyen extra előadásunk. 🙂 Abban a megyében ahol mi vagyunk két évnek el kell tellni a két örökbefogadás között, így leghamarabb idén decembertől kaphatnánk tesót. Viszont közben volt egy kis költözés, úgyhogy másik megyébe kell átjelentkeznünk, de azt addig nem tudjuk megtenni, amíg nincs meg a lakcímkártyánk az új helyen, amit talán a hetekben sikerül végre megkapnunk. A jó hír viszont, hogy dátumilag illesztenek be az új megyébe a sorba, nem a sor hátúljára. Meg is őrülnék ha újra a végére kerülnénk! Sokan kérdezik, hogy kisfiút vagy kislányt szeretnénk. Nekem teljesen mindegy, de valahogy most úgy érzem, hogy kislány lesz. Annyira de annyira ideális az egy év körüli gyerkőc szerintem örökbefogadása, ezért jó lenne, ha ő is annyi idős lenne, de teljesen mindegy, csak egészséges baba legyen… Na és annyira okos, értelmes, vagány, csibész, belevaló és jó fej mint a bátyja… 🙂
Eddig még nem gondolkodtam sokat azon hogy jöhetne már a tesó, de most hogy leírtam… 🙂
Babasztorink 