Július 16-án megszólalt – számunkra már másodjára – az a bizonyos telefon! Éppen otthon voltunk mind a ketten, úgyhogy egyből ki is hangosítottam az ügyintéző hölgyet, hogy a férjem is hallja. 9 hónapos, szőke, göndör, kék szemű, hó fehér kisfiú! 🙂
Mind a ketten azt gondoltuk, hogy kislány lesz, de azt mondtuk, hogy egy gyönyörű kisfiúnak biztosan nem fogunk nemet mondani és hát nem is mondtunk. Hétfőre már meg is beszéltük a találkozást az irodába, ahol teljes aktabetekintést kaptunk. Egészséges, nyugodt és nagyon SZÉP baba. Ez sokszor elhangzott. Az információk elmondása után megkérdezik, hogy a hallott információk alapján szeretnénk-e megnézni a fotóit. NA-NÁ! 🙂 Normál esetben aludni lehet/kell rá egyet, ahogy a Marcinál is aludtunk. Ez sokszor csak egy formalitás, de sokszor tényleg kell a pároknak. Az örökbefogadási tanfolyamon is azt tanítják, hogy jó át kell beszélni, hogy mind a két fél akarja-e és nem szabad eröltetni egyiknek sem, ha a másik nemet mond. Nekünk most nem kellett aludnunk. Már pénteken monta a hölgy a telefonban, hogy a baba gyönyörű és nem fogunk tudni neki nemet mondani, ezért megbeszéltük, hogy az aktabetekintés után ha úgy döntünk, akkor el is megyünk hozzá és persze el is mentünk.
Azóta eltelt pár nap és pár találkozás. Nagyon nyugodt kisbaba, csak akkor sír, ha éhes. Marci egyre jobban szokja, hogy ő lesz a nagy és okos bátyus, akinek majd minden jóra és csíntalanságra meg kell tanítani az öcsikét. Ma nagyot kirándultunk a fiúkkal. Elmentünk kisvasútazni, sétálni és ebédelni egy jót. Szuper nap volt. Mivel közel 4 órát kell utazni hogy lássuk, ezért fárasztó most minden napunk, de természetesen nagyon megéri! Csütörtöktől hivatalosan is már velünk lesz…már alig várjuk! 🙂
Babasztorink 