Ma egy következő mérdföldkőhöz érkeztünk, átléptük az 500 like-ot. Nagyon-NAGYON köszönjük Neked, aki most is olvasod ezeket a sorokat!!! 🙂
A minap elég mérges lettem, mert egy kedves olvasó más véleményen volt mint én. Szerinte amit írok az magánügy. Elöször az futott át az agyamon, hogy akkor minek olvassa??? Ha Ő ezt úgy véli, hogy nem helyes megosztani másokkal, akkor nem is kell olvasnia!
Amikor a Forgács Klinikán a beültetésen és a transzferen voltam, akkor volt ott egy hölgy, aki ugyanazon a napokon jött mint én. 43 éves, első lombikprogram, és semmit DE SEMMIT nem tudott arról, hogy ez az egész dolog hogyan működik. És miért? Mert tabu téma rengeteg családban, és náluk is! Na de miről is beszélünk? Egy olyan dologról, ami az én korosztályom, tehát az Y generáció kb. 40%-át érinti, és a következő Z generáció előreláthatólag 60%-át fogja érinteni!!! Miért ne beszéljünk róla??? Miért magánügy? Azért, hogy odakerüljön az ember 43 évesen egy klinikára és halvány lila fogalma se legyen hogy mi a baj és ez az egész lombik eljárás hogyan műkődik? Azért, hogy várjon az ember 30, 35, 40 évesen a csodára, nem hogy a szülei idejében felvilágosították volna arról, hogy ki kellene vizsgáltatnia magát?
Egy másik kedves olvasóm, aki nemrég írt nekem egy családtagján szeretne segíteni, de sajnos a családtagja titkolja, hogy gond van náluk. Na ez nagy probléma! Nem merünk beszélni egy olyan dologról, ami családok életét változtatja meg ha idejében van kezelve? Nem vagyunk rosszabbak azért mert kell egy kis segítség a gyermekáldáshoz! Egyszerűen egy civilizásiós problémával állunk szemben, ami a helytelen táplálkozás, rengeteg ülőmunka, stressz, és különböző környezeti ártalmak következménye. ÉS ÉN ERRŐL NEM AKAROK ÉS NEM IS FOGOK HALLGATNI!
Köszönöm Neked hogy követed az írásaimat, és szurkolsz nekünk! Arra kérlek, hogy ha Te is egyetértesz azzal, hogy erről igenis kell beszélni, és jónak tartod hogy írom ezt a blogot, akkor kérlek, hogy oszd meg ezt az írásom, hogy minnél több emberhez eljuthasson akinek szüksége van rá, hogy tudja, nincs egyedül! NAGYON KÖSZÖNÖM!!!
Babasztorink 
Kell, igenis kell!!! Én már végigéltem amin most mentek keresztül. Remélem a ti vágyatok sikeres lesz. Sajnos az enyém beteljesületlen maradt. Ez egy nehéz téma, de tény hogy azok az emberek akik részt vesznek a programokban nem kapnak semmi lelki segítséget az intézményektől. Az emberek a folyosókon egymástól kapnak információkat mi is fog történni, hogyan is zajlik le egy folyamat. Nem beszélve arról, mit kezdjen az ember a kudarccal. Óhatatlan, hogy az ember amikor látja a sejtet, megtesz mindent, hogy létrejöjjön a terhesség ne élje bele magát. Én akkor ezt nagyon hiányoltam a kezelések során és nagyon meg is szenvedtem, hogy nem volt aki segítséget nyújtson a félelmeink, majd a csalódásaink feldolgozásában. Örülök, hogy vannak ilyen emberek akik összefoglalják, kiírják magukból a tapasztalataikat és biztos vagyok benne, hogy sok embernek tudsz segítséget adni írásaiddal. Szorítok nektek ezerrel!!
KedvelésKedvelés
Szia Timi!
Nagyon köszönöm hogy írtál! 🙂
Mégjobban elgondolkodtattál arról, hogy tényleg mennyire nincs odafigyelve a lelki oldalra. Pedig mennyi lélek sérül a megpróbáltatások során. 😦
Köszönöm hogy szurkolsz nekünk, és nagyon sajnálom hogy nektek nem sikerült.
Szeretettel!
Adrienn
KedvelésKedvelés