Hétfőn beültetés!!! :)

Nem gondoltam volna, hogy ez a hét ennyi minden történést hoz magával. Hol is kezdjem?

Hétfőn voltunk a Forgács Intézetben ultrahangon megnézni, hogy a szervezetem hogyan reagál a kapott hormonmennyiségre. Szerencsére nagyon jól, a Sipos doki meg is dícsért, hogy milyen szuper minden.

Kedden délelőtt kaptam egy telefonhívás a TEGYESZ-es hölgytől… Amikor megláttam hogy hív, a szívem is megállt. Közölte, hogy van egy egy hetes kislány, akit az édesanyja már a szülés napján otthagyott a kórházban. A hölgy roma származású, nagyon sötét bőrű, az apáról pedig semmit sem tudni. Mondtam neki, hogy megbeszélem a Gáborral. és másnap reggel telefonálok.

Nagyon sok minden kavargott a fejemben. Lombik és örökbefogadás egyszerre? Nagyjából egy idősek lennének! Úristen egy hetes?! Mindenki álma lenne, hogy egy ilyen csöpséget fogadhasson örökbe. De… A hölgy nagyon sötét bőrű, az apa ismeretlen. Már írtam előzőleg, hogy mi enyhe kreol bőrű gyermeket szeretnénk ha Roma származású, hogy a családba könnyen beilleszkedhessen. Az apáról semmit nem tudni. Az anya életkörülménye pedig nagyon zűrös ahogy hallottam, hiszen már aznap megszökött a kórházból. Szóval átbeszélve a Gáborral fájó szívvel nemet mondtunk. 😦

Szerdán mentünk ismét kontrolra a Forgács Intézetbe. Semmi sem változott, hét szép tüszőt látott a doki, és a méretük nagysága miatt pénteken kellett mennünk punkcióra, vagyis petesejt leszívásra.

Csütörtökön nem történt semmi. 🙂

Pénteken reggel a nagy izgalomban otthon hagytam a táskámat az irataimmal, mindennel. Még jó, hogy akkor már nem kellett! 7:30 körül elfoglaltam az ágyikóm, és alíg vártam, hogy az altatásnál tartsunk, mert hulla fáradt voltam. Negyedik voltam, úgyhogy olyan 9 körül következtem. Az altatás tök jó dolog, csak viccet ne kezdj el mesélni mikor beadják a szurit, mert mindenki lemarad a végéről. 🙂 10:15-kor ébredtem fel teljesen, addig próbáltam aludni. Ilyenkor nagyon jót tesz az agynak, a testnek, mindennek, ha még nem “erőszakolod” meg a szervezeted, hogy ébresztő. A Forgács Tanár Úr jött be a kérdésekre válaszolni, és közölni mindenkivel a híreket. Nekem nagyon jó hírt mondott, mert 8 petesejtet tudtak leszívni. Az előző három lombikprogramnál mindíg csak 5 volt, talán a legelsőnél volt 10 körül. Szóval boldogok voltunk, 8-án 8 petesejt, úgy hogy az a szerencseszámom, szuper! 🙂

Ma reggel hívott a Tanár Úr, hogy a 8 petesejtből 4 volt érett, és abból 3 megtermékenyült, és szépen fejlődik. Ennek nagyon örültünk! Hétfőn 11-re kell mennünk beültetésre, addig egy kis pihi… 🙂