Megyünk előre!

Nem szeretem úgy kezdeni az Újévet, hogy valamit nem zártam le, úgyhogy most kiírom magamból.

Nem sikerült… Nagyon köszönöm Nektek hogy lélekben velünk voltatok, és gondoltatok ránk! Kellett egy pár nap, amíg megemésztettem a dolgot. Hogy mit érzek? Ürességet! Ha lenne kit vagy mit hibáztatni, akkor más lenne, de nincs. Minden értékem jó volt, minden  jól alakult, de a babócák nem akartak megtapani…ismét. 😦

Nagyon érdekes az elménk! A testem terhességi tüneteket produkált minden lombikprogramnál, de mindíg kicsit másként, hogy azt higgye az ember, hogy na talán most! Volt mikor majd szét durrantak a melleim, volt mikor hányingerem volt, volt mikor éhes voltam. Most kb mindent produkáltam felválta. Tudtam, hogy a hormonok és a tudatalatti is sokmindenre képes, de azért természetesen reménykedik az ember.

Jó kislány voltam, és mindent betartottam. Szedtem a hormon bogyókat, a vitamnokat, adtam az injekciókat, a kúpokat, kentem a krémet, és türelmesen vártam. Nem is vettem meg a tesztet csak 24-én, mert 25-én volt a 14. napom, és akkor kellett tesztelnem. Hajnalban felébredtem, hogy irdatlanul kell pisilnem. Na gondolkodtam, hogy akkor most mi legyen. Megcsináljam a tesztet hajnalban, vagy majd csak reggel. De az első vizeletből szokták javasolni, szóval megcsináltam. Az első csíkot már nagyon jól ismerem, most is hamar találkoztunk, de a második csak nem akart előbújni. 1 perc… 2 perc… 3 perc… A használati utasítás azt írja, hogy 5 perc után már ne értékelje az ember a tesztet. Szóval akkor ennyi, most is csak egy csík. 😦

A férjemmel közöltem a “remek” karácsonyi hírt, szomorú lett Ő is, mert most mind a ketten annyira bíztunk benne! (Mondjuk mikor nem…) Mondhatnám hogy igazságtalan az élet, de hiszem, hogy mindennek megvan a maga oka. Ez a lecke most nagyon kemény nekünk, de biztosan oka van, hogy hetedik nekifutásra sem értünk célba. Akkor jön a nyolcadik! A nyolc amúgy a szerencseszámom… 🙂 És most van egy fagyibaba!!! Eddig sosem volt! Szeretném hormonok nélkül visszakapni, remélem belemegy a dokim. Szóval a hetediket is lezártuk, megyünk tovább!

Mindenkinek aki olvassa, vagy olvasni fogja a soraimat hálás vagyok, mert tudom, hogy lélekben velem vagytok! Köszönöm Nektek! Kívánom, hogy Nektek is egy fantasztikus 2018-as évetek legyen, ami meghozza nektek mindazt amit eddig nem sikerült elérnetek! Oh!!! 2018… a nyolcas a szerencseszámom! 🙂 Akkor éljen 2018!!!